Így nézd a Titanicot

A Titanic elsüllyedésének századik évfordulójára Cameron ismét elővette filmjét és 3D változatban újra piacra dobta. (Fúj fúj, megint lesz pénze, tudom.) A Titanic története szerintem a 20. század egyik legfontosabb sztorija: a legfontosabb társadalmi értékeink megvalósulásának vált mérföldkövévé a tragédiája. Nagyon is fontos, hogy pontosan emlékezzünk rá.

Magyarországon az évfordulóra a Partvonal kiadó ismét piacra dobta Walter Lord Titanic című könyvét (könyveknek megbocsájtható, ha újra kiadják), amely a legfontosabb forrásmunkája a filmnek (http://partvonal.hu/walter-lord-a-titanic-pusztulasa).

A Titanic történetét Walter Lord túlélők beszámolói alapján és a hivatalos adatok felkutatásával írta meg. Képet kapunk a hajó műszaki paramétereiről, felszereltségéről, az utasok számáról, összetételéről. A visszaemlékezések és az adatok összedolgozásával plasztikusan megjelenik előttünk annak a tragikus másfél órának a története, és kíméletlenül kielemzi a tragédiához vezető okokat, amelyek végül több ezer ember - többségükben szegény kivándorló emberek - halálát okozták.

Ezek az okok és a velük kapcsolatos tények feltárása rázta meg a világot annyira, hogy az alkotmányos emberi jogok megvalósulása ne csak álom maradjon a jövő számára.

James Cameron nagyon nagy hangsúlyt fektet a történelmi hűségre. A kitalált szerelmi szálon kívül minden, hangsúlyozom minden helyszín valós, minden szereplő és párbeszéd elhangzott a valóságban is. A másfél óra története pedig percről percre követi a beszámolókat. (Ez a másfél óra mellesleg katasztrófapszichológiai tanulmánynak is tökéletes.)

Sokan húzódóznak a Rómeó és Júlia történettől, és az akció jelenetektől, amelyek átszövik a filmet. Én zseniálisan megválasztott drámai fogásnak tartom. A szereplőkkel azonosulás lehetősége sokkal mélyebb beleélést biztosít a néző számára, kiemeli a Titanic történetének mondanivalóját. Rose-on keresztül bepillantást nyerhetünk az arisztokrácia és a mágnások öntelt és romlott világába, Jack által a fedélköz és a szegény munkásréteg valósága jelenik meg előttünk. A pár történetében ott van a társadalmi egyenlőtlenség hatalmas feszültsége, amely aztán a tragédia mentén felrobban. A kergetődzős jelenetek során járjuk végig a hajót: betekinthetünk minden egyes szegletbe, ki mit, miért csinált. És így tud kibontakozni előttünk a Titanic üzenete, a maga drámaiságában.

A Titanic után soha többé nem fordulhatott elő a világban, hogy az utasok számánál kevesebb férőhelynyi mentőcsónakkal induljon el hajó, hogy a gazdagok kényelmesebben sétálhassanak. Soha nem írhatta felül a műszaki tényeket a gazdag önkényeskedés és magamutogatás. Soha többé nem lehetett először az első osztályt menteni, míg a többieket a fedélközbe zárják. Az S. O. S. nemzetközi hívójel megszületik, és mindenki - függetlenül attól, mennyire parádés utasközönsége van - reagál rá. A rádiók mellett éjjel nappal felügyelet van.

Kimondódott: minden emberi élet egyformán fontos.

Amikor elolvastam a könyvet, jó tíz évvel a film előtt - nagyon megrázott a tudat, hogy a világ nem mindig működött úgy, ahogyan most. Nyilván azóta tudom, hogy sok helyen még most sem működik így, és ez sem túl tökéletes. De ez a történet közel hozta számomra azt, hogy milyen tragédiák és felismerések nyomán jutottunk el idáig, - és azt is, hogy ezt őriznünk kell mindenáron.

A film megjelenése boldoggá tett, mert gyönyörűen jeleníti meg és hozza közel az emberekhez a század nagy mítoszát. Ezért én örülök, hogy megjelent a film újra, és elviszem rá a lányomat, aztán a kezébe nyomom a könyvet.

Posted on April 12, 2012